Felépülök magán rehabilitációs intézet | addiktológia magánklinika

Nem is tudom, mit mondhatnék. Úgy indult ez a blog, hogy gyűjtögetem a kis receptjeimet és szép képekkel biztatom arra az olvasóimat, hogy próbálják ki őket. Tényleg hittem benne, hogy ez egy egyre nagyobb szárnyakat kapó, szép hobbi lehet számomra. Egy ideig valóban le is kötött és sok örömet szerzett, a mindennapos elfoglaltságaim és kötelességeim ellenére is. Aztán valami megváltozott. Nem tudnám pontosan megmondani, mikor történt, de mintha valami megtört volna bennem. Egyszerűen már nemhogy a sütés és főzés nem okozott örömöt, mint korábban, de szinte semmi sem tudott mosolyt csalni az arcomra és kirángatni az egyfajta folytonos bizonytalanság érzéséből. Mintha eluralkodott volna rajtam az az érzés, hogy nem tudom, ki vagyok én és mit is akarok valójában az élettől. Bármit is csináltam, üresnek éreztem a mindennapjaimat és mintha egy fal lett volna köztem és a többi ember között – ez sajnos igaz volt még a legközelebbi szeretteimre és családtagjaimra is. Nem tudtam, hogy létezik-e ez ellen megoldás, vagy mostantól így kell leélnem az életemet – emellett azt is éreztem, hogy egyedül nem tudok tenni a dolog ellen.

Nem mintha egyáltalán megfordult volna ez a fejemben az elején. Csak csúsztam le a lejtőn, és mire észbe kaptam, már késő volt. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történt velem, miután szinte már nem tudtam kettesben maradni a saját gondolataimmal, érzéseimmel, de azokról más sem tudta elterelni a figyelmemet. Illetve egy valami mégis: az ital. Sosem volt rám jellemző, hogy sok alkoholt fogyasszak, most azonban úgy tűnt, bepótolom az eddigi nem fogyasztásomat is. Mindennapos társammá vált az alkohol, amikor is felhívták a figyelmemet egy segítői csapatra. A Felépülök magán rehabilitációs intézet | addiktológia magánklinika tulajdonképpen egy olyan 28 napos program, ami többek között segít a kliensnek újrakereteznie a mindennapjait, ezáltal pedig segít megtapasztalni azt, hogy milyen érzés közösségben, szabályok szerint élni, alkohol nélkül boldogulni újra, ahol a sorstársak is mélyen átérzik azt, amin az ember keresztülmegy. A Felépülök magán rehabilitációs intézet | addiktológia magánklinika csapatában saját tapasztalattal rendelkező gyógyuló szakemberek is vannak, akik pont ezen speciális kapcsolat segítségével képesek átérezni a kliensek helyzetét, motiválni egyfajta példaként a gyógyulni kívánó klienseket. Ugyanakkor mivel testközelből tudják, hogyan gondolkozik egy függő, ezért azzal is tisztában vannak, hogy a támogatás és az elfogadás mellett a szabályok szigorú tisztelete és a következetesség is rendkívül fontos a felépülés folyamán. A huszonnyolc napos bentlakásos módszer egyébként egyedülálló Magyarországon, ugyanis jellemzően a függők kezelése rövid, egy-két órás konzultációkon történik a segítő szakemberek által, amely során nyilvánvalóan a függő a megszokott környezetébe hazatérve nap mint nap küzd a démonaival. A bentlakásos módszer ezzel szemben teljesen más dinamikát teremt és más megoldásokat kínál, ugyanis noha intenzívnek mondható, pontosan az a célja, hogy utógondozás mellett természetesen, de felkészítse az adott személyt arra, hogy visszatérjen abba a környezetbe, amiben alkoholbeteg lett. Az Amerikából útjára indult ún. Minnesota-modell másik fontos alappillére még az is, hogy az alkoholfüggők mellett a hozzátartozók is minél inkább bevonásra kerüljenek a gyógyulási folyamatba, ugyanis így vagy úgy, de ők maguk is sérültek ebben és érintettek a függésben (egyébként nem ritka esetben az érintett partner vagy családtag akár társfüggő is lehet, amin szintén érdemes szakemberrel dolgozni). Continue reading →