A férfi és nő közötti kapcsolat, a világ egyik legnagyobb rejtélye. Egy olyan dolog, ami ősidőktől fogva létezik, de azóta, hogy kiléptünk az ösztönlény státuszból, ezerszer komplikáltabb lett. A 21. században már egyáltalán nem meglepő dolog olyan dolgokról beszélni, minthogy kinek milyen igényei vannak a partnerével szemben. Bár számunkra ez magától értetődő, a kapcsolatok és a házasságok évszázadokon keresztül nem, vagy csak ritkán működtek így. Mivel nem volt idő románcra, a házasság intézménye egyfajta cserekereskedelem volt, amiben a fiatalok szinte csak árukként jelentek meg. A szülők kezelték a dolgokat és sokszor úgy lettek összeadva az emberek, hogy előtte nem is találkoztak egymással.
Ebből a társadalmi mintából rengeteg probléma fakad, aminek a levét mi isszuk meg. Ez a korábbi modell, már nem aktuális, vagy működőképes, de rengeteg maradványa még mindig itt van. Az egyik ilyen, hogy a férfinak kell lenni a családfenntartónak, vagy, hogy milyen szerepeket kell ellátnia egy nőnek a háztartásban ahhoz, hogy teljes értékű legyen. Mindkettő elég bajos téma, ha egyszer belegondolunk, hogy a nemi szerepek nem határoznak minket meg annyira, mint a személyiségünk és a saját vágyaink.
Lehet, hogy valaki úgy megy bele férfiként egy kapcsolatba, hogy nem egy akcióhős akar lenni, vagy egy rosszfiú. A vicces az, hogy az előző elvárás leírva abszurdnak hangozhat, de a média és a filmek folyamatos sulykolása miatt több ember így képzeli el az ideális párt. Ez egyáltalán nem csak női oldalon van így, sőt, sokszor férfiak pont ezzel rontják el az első benyomásaikat, hogy macsók akarnak lenni. Megmutatni, hogy igen, képesek ők határozottak lenni és megtenni az első lépéseket. A férfiasság azonban nem annyiból áll, hogy az ember „hódítani” képes. Sokszor felvállalni a valódi igényeinket és felelős döntéseket hozni, sokkal nagyobb bátorságot igényel, mint elnyomni az érzéseinket és eleget tenni a társadalmi nyomásnak. Continue reading